Fél nyolc van, én meg hét óta talpon vagyok. Lázasan válogatom a ruháimat, amit vinni szeretnék. Fogalmam sincs milyen idő van Rómában ilyenkor, február vége felé és ez kikészít, mert nem tudom, hogy milyen ruhákat vigyek magammal. Gyorsan kimentem a fürdőbe az összes tusfürdőmért meg a törölközőmért, amiket villám sebbességgel pakolásztam bele a bőröndömbe. Ekkor eszembe jutott, hogy a fésűt kint hagytam. Cullenéket megszégyenítő sebességgel szaladtam vissza a fürdőbe a fésűmért, de nem számítottam arra, hogy lesz bent valaki. Egy sikítás kíséretében ugrottam egyet, majd a mellkasohoz kaptam a kezemet és éreztem, hogy a szívem ki akar ugrani a helyéről. Liam felvont szemöldökkel figyelte, ahogy próbálom visszaállítani a normális légzésemet.
- Jézusom Liam!
- Hova sietsz? Nem délben indultok?
- De igen! - nyúltam be a fésűért. - De már hétkor ébren voltam és szeretnék elpakolni. Még a ruhákat is ki kell választanom úgy hogy fogalmam sincs milyen az idő Rómában és huu. - motyogtam közben a szobámba igyekeztem.
- Eddig se értettem a lányokat, most se fogom. - hallottam mielőtt becsuktam magam mögött az ajtót. A laptopom megy a laptoptáskába, a tötlőim is szintén oda és a telefonomat meg nem rakom el, mert az kelleni fog.
Fél tizenegykor nyugodtan fellélegezhettem, mert mindent sikeresen elpakoltam. Vagyis nem teljesen. Szélsebesen felpattintottam a gitártokom tetejét és beleraktam a hangszert. Na, most pakoltam el mindent. De még el kell intéznem pár dolgot. Lementem a nappaliba, ahol Liam nézte az amerikai focit. Beálltam elé és rá néztem.
- Héj! - kiáltott fel.
- Van néhány dolog amit ell kell intézned, amíg távol leszek. Nem nagy cucc, de számítok rád. - néztem rá kérlelően.
- Jó, mondjad.
- Szóval. Sky...
- Gondoltam. - mondta, amit elengedtem a fülem mellett.
- ...naponta legalább egyszer vidd el sétálni...
- Jó.
- ...kantárral elég kivinni...
- Oké.
- ...naponta minimum háromszor kapjon enni... - járkáltam fel-alá.
- Jó.
- ...és a répáját ne edd meg, köszi. - szögeztem le
- Jó, nyugi már, nem hagyom éhezni. - nevetett
- Tessék. - nyújtottam felé egy papírt. Kivette a kezemből és átfutotta a sorokat.
- Te listát írtál a lóhoz? - nézett fel rám értetlenkedve.
- Igen, ez az első, hogy egy barátomra bízom.
- Most megtisztelve érzem magam. - nevetett. Mosolyogtam egy sort, majd kimentem a konyhába megreggelizni. Még mindig rengeteg kaja van a hűtőben és nem fogy. Félek, hogy meg fog romlani és dobhatom ki az egészet.
Kivettem egy tányér palacsintát - amit még tegnap csináltam - és felraktam a kávét főni.
Pontban délben éles dudaszóra lettem figyelmes. Megérkeztek. Lementem és kinyitottam az ajtót, amíg Liam segített lecipelni a cuccaimat.
- Akkor mehetünk? - kérdezte Niall.
- Egy perc! - montam és felrobogtam a szobámba. Felrántottam a paplant és kikaptam alóla a kabala állatomat. Egy kicsi plüss pingvin. Öt éves korom óta megvan és sosem válnék meg tőle. Még Anthony adta, amikor anyáék gyakran veszekedtek. Azt mondta, hogy ez a kis pingvin majd megvéd. Le merném fogadni, hogy sokkal több mindent "látott", mint más plüss állat. Minden nyaralásra/kirándulásra magammal viszem és ez az út sem volt kivétel.
Lecsörtettem a lépcsőn és odamentem a fiúkhoz.
- Nem vagy te már nagylány a plüsshöz? - nézett rám kérdőn Niall.
- Viccelsz? Mindenhová magammal viszem. Most már mehetünk. - mondtam és elindultam a kocsihoz amiben már ott ültek Niall szülei. Niall és Liam még valamit beszéltek, de nem hallottam, nem is tartozik rám, gondolom. A szőkeség után ültem be a kocsiba a pingvinem és a telefonom társaságában.
- Szia Kim! - nézett rám a visszapillantó tükörből Bobby.
- Sziasztok! - köszöntem kedvesen. Niall anyja hátra fordult és kedvesen bemutatkozott.
- Szia, Maura Gallagher vagyok. - mosolygott rám.
- Kimberly Tompson. - mosolyogtam vissza. Most, hogy megtörtént a bemutatkozás és Niall is berakta a bőröndömet meg a sporttáskámat a csomagtartóba, el is indultunk Róma felé. Megkezdődött a 18 órás autóút - lesz az 19 is, ha késik a komp. Nagy volt a csönd, ezért Bobby úgy gondolta, hogy most tökéletes alkalom lenne arra, ha megismernének.
- Mond Kim, hol is születtél? - kérdezte Bobby.
- 10 km-re Valenciától, Manisesben. - válaszoltam mosolyogva.
- Manises? - kérdezett vissza.
- Spanyolország, nem Anglia. - válaszolt helyettem Niall vigyorogva. Egy óra alatt szerintem már eléggé megismertek. Szó esett még a szüleimről, Anthonyról, Spanyolországról, meg minden másról, amikre kedvesen válaszoltam. Miután abbahagytuk a beszélgetést a fülembe dugtam a fükhallgatómat és a pingvinemet szorongatva bámultam kifelé az ablakon. Már vagy harmadszorra játszotta le a telefonom a több, mint száz zenémet, amikor álomba szenderültem.
*Liam Payne*
Miután elvittem sétálni Sky-t és adtam neki enni, ahogy Kim kérte, felhívtam apám egyik menedzser barátját.
- Haló? - szólt bele Simon.
- Jó napot, Liam Payne vagyok. - kezdtem.
- Igen, apukád mondta, hogy hívni fogsz. A szerződéssel kapcsolatban ugye?
- Igen.
- Rendben, akkor jövőhét pénteken, ha ráértek gyertek be az irodámba. Ott megbeszélünk néhány dolgot és utána aláírhatjátok a szerződést.
- Rendben, akkor pénteken. - mondtam és letettem. Hát ez is el van intézve, szuper.
- Beszéltél Simonnal? - kérdezte Zayn.
- Aha, azt mondta, hogy jövőhét pénteken menjünk be és megbeszélünk pár dolgot, aztán aláírhatjuk a szerződést.
- Niallék mikor is jönnek haza? - jött vissza Louis egy répát eszegetve. Nem is ő lenne.
- Jövőhét szerdán és Kim mondta, hogy nem kéne megenni Sky répáját. - mutattam a zöldségre.
- Bocsi, de éhes vagyok. - rántotta meg a vállát és leült a fiúk mellé a kanapéra.
- És mit fogunk csinálni, amíg ők Rómában vannak? - tette fel a kérdést Harry.
- Jó kérdés. - mondta Lou két falat közt.
*Kimberly Tompson*
Ma reggel hat órakor értünk a hotelbe. Körülbelü négy órát aludtam, mert nem voltam fáradt, hiszen átaludtam az ideutat. Kezembe vettem a gitáromat és belefogtam egy új dal irásába. Megpengettem a húrokat, majd leírtam minden egyes hangot. Már egy órája próbáltam összhangba vinni a szanaszét álló hangokat, amikor Niall nyitott be.
- Hát te mit csinálsz? - kérdezte.
- Dalt írok. - mondtam és lefirkantottam a következő hangot, majd elpróbáltam még egyszer. Most talán egy kicsit jobb, de még mindig van mit javítani rajta.
- Hé, Rómában vagyunk, te meg itt ücsörögsz a szobádban és dalt írsz? Nem ér ez rá otthon? - nézett rám értetlenül. Elmondjam neki? Á, úgysem tudom tovább titkolni, előbb vagy utób úgyis kiderül, és inkább tőlem tudja meg, mint mástól. Leraktam az ágyam mellé a hangszert és felnéztem rá. Hát, vágjunk bele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése