Egy hónap telt el az első videoklipem forgatása óta, ami hatalmasat dobott a hírnevemen. A srácokkal eljutottunk odáig, hogy szinte egész Európa ismer minket és azóta egy perc nyugtunk sincs. Mindenhol paparazzik és újságírók, de még ott vannak a rajongók, akik nélkül nem lennénk sehol. És ott van Harry. Az elmúlt egy hónapban megállás nélkül keresett, de nem vettem fel a telefont, vagy ha eljött hozzánk nem engedtem be a szobámba. Igen, menekülök az érzéseim elől, magam sem tudom miért. Egyik éjszaka Rachel-el beszélgettem Skype-on, amikor Harry mászott be a nyitott ablakomon. Meg sem vártam a magyarázatát, mert egy kisebb szívroham után páros lábbal rugdostam ki a szobámból. Hihetetlen ez a srác. Abban bíztam, hogy akkor végre békénhagy, de nem ez lett. Mindegy, nem is számít... Azt hiszem.
- Biztos nem lesz ebből baj? - kérdeztem aggódva Niallt aki fél órája hívott el az állatkertbe mondván, hogy el kell töltenünk egy kis időt kettesben, mint testvér a testvérrel. Bobby szerint sem rossz ötlet.
- Biztos, nyugi már. - győzködött. Az emberek nem tudják, hogy mi testvérek vagyunk, ezért aggódok, mert ebből hatalmas félreértés lehet, ha együtt látnak minket.
- De a paparazzik félre fogják érteni. - nevettem fel.
- Akkor majd megmagyarázzuk nekik. Apa is megmondta, hogy jót tenne ez nekünk és majd munkaidőbem megyünk, akkor úgysincsenek ott sokan.
- Hát jó. - adtam be a derekam. - Legyen.
- Aztán elmehetnénk ebédelni is.
- Úgy tudtam. Nem jó az itthoni koszt?
- A-a. - rázta a fejét.
- Jó, de csak mert én is éhes leszek addigra és jól esne már valami amit nem én csináltam. - nevettem fel.
- Oké, akkor készülődj, mert mindjárt indulunk.
- Mi? Most? - akadtam ki, mert teljesen össze-vissza áll a hajam és ki kell sminkelnem magam és ruhát kell választanom és huu...
Felszaladtam a lépcsőn és kiválasztottam valami olyat ami állatkertbe és étterembe egyaránt tökéletes.
Két óra múlva még mindig a sminkemet csináltam amikor Niall hangosan dörömbölt az ajtómon.
- Öt perc. - mondtam és elkezdtem a szempilláimat festeni.
- Egy órája is ezt mondtad! - jött be. - És csukd be a szádat. - nevetett fel mire szikrázó tekintettel néztem rá. Nem tudom csukott szájjal kifesteni a szempillámat. - Különben is állatkertbe megyünk, kinek akarsz tetszeni? A majmoknak?
- Pontosan! - gyúnyolódtam. - Mehetünk! - mondtam és elvégeztem a hajamon az utolsó símításokat.
Niall kocsijával mentünk, pedig mondtam neki, hogy ne mert az már tényleg félreérthető lesz. Fél kettő volt amikor odaértünk, de még így is rengetegen voltak az álkatkertben. Nagyot sóhajtva léptem át a kaput. Minden második lépésem után azt lestem, hogy van-e a közelben újságíró vagy valami, de vagy csak figyelmetlen vagyok, vagy tényleg nem volt paparazzi. Nagyon jól elvoltunk, a vége felé kezdtem felszabadulni. Több mint két órát voltunk az állatkertben, aztán már egyre többen voltak szóval jobbnak láttunk lelépni. Meg már amúgy is éhesek voltunk, ideje volt harapni egyet.
Negyed órával később a közeli étteremhez értünk. Nem voltak bent sokan. Hátul, egy eldugottabb asztalnál kaptunk helyet. Leraktam magam mellé a táskámat és az étlapot kezdtem bújni, amikor fél szemmel megláttam néhány újságírót.
- Ajjaj. - nyögtem fel. Niall rám kapta a fejét én meg csak a kijárat felé biccentettem. Lassan már egy egész tömeg állt ott. - Nagyszerű. Hogy fogunk kijutni? - kérdeztem miután felvették a rendelésünket.
- Majd megoldjuk, max kimegyünk hátul.
- Azt fogják hinni, hogy randizunk.
- Hát higyjék. Mi úgyis tudjuk, hogy nem így van. Majd ők is meg fogják tudni. - mondta és beleivott a poharába.
- El akarod nekik mondani? - húztam fel a szemöldökömet.
- Ha nem akarod, hogy tele legyenek az újságok azzal, hogy mi ketten "randizunk", - formált idézőjelet a mutató és középső ujja segítségével - akkor muszáj lesz megtudniuk.
- Hát jó. De azért még megvárom ennek a végét. - pillantottam az ajtó felé, ahol csak úgy kattogtak a vakuk. Nemsokára meghozták a rendelésünket és mind a ketten mohón láttunk neki az ételnek. Én rántott húst kértem sültkrumplival, Niall pedig pulyka cordon bleu-t rendelt tört krumplival.
- Asszem ideje mennünk. - mondta és kifizette az ebédet. Időközben az újságírók is beszabadultak az étterembe, szóval sietősen el kellett hagynunk az épületet. A bejárat kilőve, marad a hátsó kijárat. - Elnézést, ki tudna minket engedni a hátsó ajtón? - szólított le Niall egy pincért, majd a fotósok felé biccentett.
- Persze, jöjjenek utánam. - mondta és elindult, mi pedig követtük.
- Köszönjük. - mondta Niall és megragadta a kezemet. Az autójáig meg sem álltunk, de a vakuk követtek mindenhová.
- Ugye tudod, hogy ebből címlap sztori lesz? - kérdeztem, miután beültem az anyós ülésre.
- Persze, hogy tudom. - nevetett. - Még csak egy hónapja vagyunk híresek, de a paparazzik nem hagynak nyugodni. - mondta és felbőgött a motor. Közel voltunk a házamhoz, ezért tíz perc alatt otthon is voltunk. Niall kirakott a házamnál, de valami fontos dolga volt, ezért nem jött be.
- Megjöttem! - kiabáltam. Pár perc múlva Liam csörtetett le a lépcsőn.
- Merre jártál?
- Niall elvitt állatkertbe, aztán ebédelni. Holnap tuti a címlapon látom magam viszont. - nevettem és letettem a csizmámat.
- Nem akarom tudni, hogy ennek mi lesz a vége, majd megoldjátok. - mosolyodott el. - Ja, amúgy szólni akartam, hogy holnap reggel nem leszek itthon, be kell menni a stúdióba. - tájékoztatott.
- Oké, nekem csak a jövőhéten kell mennem. - mondtam és felmentem a szobámba. Noha még csak délután fél hat van, eléggé elálmosodtam. De még mielőtt lefeküdtem volna, megírtam egy dalt, amivel csak háromnegyed nyolc körül lettem kész. Elég nehéz dalt írni, ha nincs inspirációm.
Elmentem zuhanyozni, majd miután azzal végeztem a pizsamámban és a pingvinem társaságában bújtam bele a jó meleg ágyikómba. Nem kellett sok, hogy elragadjon az Álomvilág.
Másnap reggel kipihenten ébredtem, ami fura volt. Sosem szoktam így kipihenni magam. Ránéztem az órámra ami fél tizenkettőt mutatott, tehát Liam már nincs itthon. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és magamra kaptam egy itthoni göncöt. A hajamat csak kifésültem, majd szoros lófarokba kötöttem és sminket sem raktam fel, hiszen itthonra minek?
Bekapcsoltam a laptopomat, hátha találok valami cikket a tegnapival kapcsolatban és lám, tele volt velünk az egész internet.
Kim Tompson és Niall Horan?
Minden jel arra utal, hogy a fiatal énekesnő, Kim Tompson és a One Direction szőke hercege, Niall Horan között több van, mint szimpla barátság. Tegnap délután az ír bandatagot az állatkertben látták az énekesnővel feltehetőleg egy randevún. Niall többször is átkarolta, megölelte, de az a bizonyos csók nem csattant el. Talán első randin nincs csók?
Az állatkerti randit egy romantikus ebéd követte, ahonnan kézenfogva hagyták el az épületet a hátsó ajtón át, majd Niall autójával távoztak.
Ezen a cikken csak mosolyogni tudtam. Nem csattant el az a bizonyos csók? Első randin nincs csók? Hát a testvéremmel nem is lesz, főleg, hogy nem is randiztunk. Ezt szeretem a médiában. Kilépek a házból, erre összehoznak a testvéremmel. Felnéztem Twitterre, ahol rengeteg új követőm és üzenetem akadt. Legtöbben gratuláltak nekem és Niallnek, de voltak olyanok is, akik a nemtetszésüket fejezték ki. Konkrétan megfenyegettek. Voltak néhányan olyanok is, akik a hajamra tettek mókás megjegyzést. Lehet, hogy el kéne mondani nekik. Itt az idő, nem akarom, hogy azt higyjék, hogy a féltestvéremmel kavarok.
@Kim_Tompson: Köszönöm a sok gratulációt és kedves szót, nagyon jól esett, de szeretném veletek közölni, hogy Niall és én csak barátok vagyunk, semmi több :) Elmondok nektek egy titkot. Niall és én féltestvérek vagyunk, szóval tegnap semmilyen randi nem volt. A kedves rajongóknak üzenem, hogy Niall Horan szabad préda! ;)
Amint kiléptem Twitterből, hangos csörömpölésre lettem figyelmes odalentről. Eléggé megijedtem, mert még csak negyed egy van, ami azt jelenti, hogy Liam még nincs itthon, ezen kívül, senki másnak nincs kulcsa a lakáshoz. Magamhoz kaptam a "fegyveremet", ami egy kék esernyő volt és szépen csendben kiléptem a folyosóra. Újabb csörömpölés, én meg összerezzentem. Hangtalanul, óvatosan lépkedtem, miközben az esernyőt szorítottam. A lépcsőn is lejutottam, de amit odalent láttam, huu. Mit ne mondjak, rendesen betojtam - szépszóval. Az ablakok betörve, vázák a földön, a nappaliban a tv összetörve hever a parkettán. Lépteket hallottam a hátam mögött, de nem mertem megfordulni. Borzasztóan féltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése