Szóval, itt is lenne a következő rész, sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de a tizedik részt holnap hozom és az már valamivel hosszabb lesz :D
Tori xx.
Tegnap este elfelejtettem leengedni a redőnyt, aminek most meglett az ára. A nap sugarai - igen, télen - beszűrődtek a szobámba és világosban nem tudtam aludni.
- Kim, lejönnél egy kicsit? - kiabált fel anya.
- Persze, egy perc! - mondtam és felkaptam magamra valami tűrhető göncöt. Lebaktattam a lépcsőn és a nappali ajtajában megtorpantam. Nem számítottam rá, hogy vendégünk lesz. Anya egy teljesen ismeretlen pa... Akarom mondani, férfivel beszélgetett. Halkan dobbantottam a lábbammal, mire rám néztek. A férfi alaposan megnézett, amit nem tudtam mire vélni. Én csak a tengerkék szemét vettem figyelembe. Hasonlít valakire...
- Bobby, ő a lányom, Kim! - mutatott be neki.
- Szia, Bobby Horan vagyok. - nyújtotta a kezét. Horan? Niall apja? Akkor azért volt annyira ismerős.
- Kimberly Tompson. - nyújtottam felé bizonytalanul a kezemet. Mit keres itt Niall apja? Még sosem láttam errefelé, sőt, még az apját sem láttam.
- Kim, kimennél egy picit? - kérdezte anya.
- Persze. - ezt nem értem. Lehívott, bemutatott Niall apjának, aztán kiküldött. Hát, oké. Becsuktam a nappali ajtaját és fordultam volna a lépcső felé, de egy különös kérdés megállított.
- Mikor akarod neki elmondani Jen? - kérdezte Bobby anyát. Most rólam van szó? Hangtalanul közelebb álltam az ajtóhoz.
- Nem tudom. - felelte anya.
- Nem tudod? 15 évet vártál, hogy elmond neki.
Mostmár végképp nem értek semmit. Az már fix, hogy én vagyok a téma, de jó lenne egy kicsit többet megtudnom a dologról.
- És most, hogy megtudja, te mit csinálnál? Lelépnél mint mindig? Vagy elvinnéd?
- Nem, természetesen nem! De tudnia kell!
Csönd van. Most mi történik? Lépteket hallottam, ezért elléptem az ajtótól, egyenesen a konyhába siettem, hogy ne bukjak le.
- Kicsim, a konyhában vagy? - szólt anya.
- Igen! - mondtam és kimentem.
- Ülj le, el kell mondanom valamit. - mondta. Hűha, ez nem hangzik túl bíztatónak.
- Miről van szó? - kérdeztem bizonytalanul és leültem a kanapéra. Anya leült mellém, Bobby meg a szemközti fotelba ült le.
- Még mielőtt megismertem Davidet sok buliba jártam és az egyik ilyenen.... Mondjuk úgy, hogy túl részeg voltam. - ajjaj, nagyon nem tetszik ez nekem - És ekkor találkoztam először Bobbyval és.... A többit szerintem ki tudod találni.
Igen, nagyon is jól tudom, hogy miről beszél, de szeretném az ő szájából is hallani.
- Nem értelek. - tetettem a hülyét.
- Anyád mindössze annyit akar mondani, hogy azon a bulin nagyon részegek voltunk, lefeküdtünk és David nem az apád. Én vagyok az apád.
Akkor mégsem egyre gondoltunk anyával. Nekem David az apám, nem Bobby!
Még levegőt is elfelejtettem venni. Anyámra néztem és nem tudtam nem észre venni, hogy direkt nem néz rám. Ezek szerint Niall a féltesóm?
- Nem, nekem David az apám! Ez rossz vicc, nagyon rossz vicc! - álltam fel és hisztérikusan felnevettem.
- Hidd el, én szeretném a legjobban ha ez egy vicc lenne, de nem az. - suttogta anya miközben még mindig nem nézett rám.
- Mikor akartad ezt elmondani?! - emeltem fel akaratlanul is a hangomat. - 15 évet vártál, hogy közöld, hogy apa nem az igazi apám? Sőt, ha a vérszerinti apám nem bukkan fel akkor még mindig eltitkoltad volna előlem? Meddig akartál még titkolózni előttem? - kiabáltam idegesen. - És Tonyval mi van? Ő idősebb nállam, sokkal. Ezek szerint ő is tőle van? - hevesen rázták a fejüket, de egyik sem szólt a hirtelen kirohanásom miatt amit teljesen jogosnak tartottam. - De ő sem apától van. - vettem lejjebb a hangerőt. Anya hallgatása egyértelmű választ adott. Beiktattam a legegyszerűbb felszívódó módszert. Felfutottam a szobámba, hangosan becsaptam az ajtót és magamra zártam. A lépcsőn felfelé jövet még hallottam, hogy Bobby azt mondja anyának, hogy "Had menjen, időre van szüksége...". Hát rengeteg időre lesz szükségem, hogy elfogadjam, hogy apa nem az igazi apám és, hogy Niall a féltestvérem. És ezek szerint Tony sem az édestestvérem. Sokat gondolkoztam azon, hogy honnan van a szemem színe, hiszen a szüleimnek és a nagyszüleimnek is barna szemük van. Azért ennyire nem kalandoztak el a gondolataim a szemem színét illetően. Nem fordítottam neki nagy figyelmet, csak kék és kész. A hajam színét anyámtól örököltem, azt tudom. Mostmár a szemem színének a "történetét" is tudom. De jó lenne, ha Tony nem ment volna el. Most kibeszélhetnék magamból mindent. Abby sokkal kevesebbet van velem, mióta barátja van és Dylan is elment a hétvégére a nagyszüleihez. Vajon Niall tud róla?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése