05. Fogadunk?

Odamentem Dylan-hez és Abby-hez, akik időközben megérkeztek. Hope-ot nem láttam sehol. Furcsa, nem szokott késni vagy lógni.

- Láttuk, hogy felpofoztad Avery-t, mi történt? - támadott le Abby.

- Csak a szokásos cicaharc. - legyintettem. - Hope-ot merre hagytátok? - kérdeztem, mire úgy néztek rám, mint valami elmebajosra.

- Neked nem is szólt? - csodálkozott Abby.

- Miről? - értetlenkedtem. Egyáltalán miről kellett volna szólnia?

- Írt egy SMS-t, hogy harabb mentek New Yorkba. - mutatta felém a telefont.

- Pedig, nekem nem szólt senki. Mindegy, majd megkérdezem tőle. Akkor mi lesz a ma délutáni bulival?

- Az egyik haverom ma este házibulit tart, meghívott engem is. Nem jöttök? - ajánlotta Dylan. Összenéztünk Abbyvel, majd rábólintottunk az ajánlatra.

Órák után benéztem a tornaterembe, hogy minden megvan-e. Szerencsére minden rendben volt, a díszítés fantasztikus, a sötétítés megvan, a színpad áll és a hangfalak is megvannak. A fal mellett végig székek vannak és néhány kajás meg piás asztal.

Miután mindent ellenőriztem, felkaptam a táskámat és indultam haza, hogy minél hamarabb elkészülhessek a bulira.

Telefonon megbeszéltem Dylannel, hogy fél hétre jön hozzánk. Küldtem egy SMS-t Abby-nek, hogy ő is jöjjön hozzánk.

Hat óra van, fél órám van elkészülni. Kivasaltam a hajam és felvettem egy fekete ruhát, amiből hátul félig kilátszódott a hátam és elöl volt egy kicsi fekete masni. Éppen a sminkemet csináltam amikor csöngettek. Félig elkészített sminkkel nagyon hülyén nézhettem ki, ezért nem akartam én kinyitni.

- Tony, kinyitnád? - kiabáltam le. Végeztem a sminkemmel, amikor Abby és Dylan rontott be a szobámba. Felvettem egy fekete magassarkút és eléjük álltam.

- Mehetünk? - kérdezte Dylan.

- Persze. - mosolyogtam.

Beültünk Dylan kocsijába és meg sem álltunk a buli helyszínéig. Út közben annyit beszélgettünk Abbyvel, hogy Dylan már könyörgött, hogy amíg oda nem érünk, fogjuk be.

A ház hatalmas volt és a környéken nem volt több ház, szóval hangoskodhatunk. Már, nem mintha egy buli nem lenne hangos. Beléptünk a nappaliba - megjegyezném, az a nappali vagy kétszer akkora volt mint a miénk, pedig a mi nappalink sem kicsi - és egyből megcsapott az alkohol szaga. Körbenéztem a házban és vagy nyolc olyan szobát láttam, ahol csak egy franciaágy van és egy tévé - van pár sejtésem, hogy azok a szobák mire valóak -, meg volt még négy fürdő és egy hatalmas konyha. Megcéloztam a konyhát és leküldtem pár felest. Borzasztóan erős volt az a pia, de nem volt elég ahhoz, hogy én részeg legyek.

- Héj Kim! Jössz üvegezni? - hívott Dylan.

- Aha! - jó, azért totál józanul nem mentem volna bele, de eleget ittam ahhoz, hogy gondolkodás nélkül belemenjek.

Bementünk az egyik szobába, ahol Harry-ék ültek egy körben. Nem tudtam, hogy ők is itt lesznek.

Abby elment táncolni, szóval egyedül voltam lány hat fiú körül. Na szuper...

Niall pörgetett először és az üveg Harry-re mutatott.

- Na Harry, felelsz vagy mersz? - tette fel a kérdést.

- Merek! - vágta rá és beleivott egy üveg Jack Daniel's-be.

- Csókold meg Kimet. - adta ki a feladatot. Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni. Tudtam! Úgy tudtam, hogy ki fogják használni!

- Kösz nem! - nyögtem be mikor már Harry felállni készült. - Ahhoz még nem vagyok elég részeg. - basszus, ezt nem akartam kimondani!

- Hát oké. - mondta Harry és felém nyújtott egy üveg vodkát. Meghúztam, de borzalmas íze volt, ezért inkább visszaadtam. Most Harry pörgetett és az üveg felém mutatott. Ahogy Harry-t ismerem tuti valami kínos feladatot adna.

- Felelek! - mondtam gyorsan.

- Szűz vagy? - villantott felém egy perverz mosolyt.

- Halak. - vágtam rá gondolkodás nélkül amivel lefagyasztottam Harry vigyorát. Mindenki hangosan felnevetett én meg csak Harry-vel szemeztem.

Még fél órát játszottunk, aztán Dylan elment inni én meg wc-re.

Visszafele jövet megálltam az ajtó előtt.

- Szóval, jó csaj? - kérdezte asszem Louis.

- Ki? - ez tuti Harry! Bárhol megismerném. Ekkor be akartam nyitni, de jött a válasz.

- A Tompson lány. - mondta Louis.

Ez a beszélgetés kezd érdekessé válni. Tudom, nem szép dolog hallgatózni, de ezek rólam beszélnek és kíváncsi vagyok.

Óvatosan közelebb hajoltam az ajtóhoz és kihalgattam a fiúk beszélgetését.

- Hát, nem csúnya. - mondta a göndör.

- Fogadunk? - kiáltott fel Niall.

- Miben? - kérdezte Harry és a hangjában érződött, hogy mosolyog.

- Ha sikerül felszedned a következő buliig Kimet - ami mellesleg a jövőhéten lesz - akkor az összes piádat mi fizetjük.

- És ha nem sikerül?

- Akkor két madarat kell varratnod a mellkasodra. - kapcsolódott be Zayn

Fair ajánlat... Várj! Ezek most abban fogadtak, hogy Harry fel tud-e szedni? Hát Harry, remélem nem fáj a tetkó, mert nem fogom hagyni, hogy felszedj!

- Akkor azt mondom, hogy gyűjtsétek a pénzt a következő bulira, mert fel tudom szedni a csajt! Már így is totál belém van zúgva és a tenyeremből eszik. - nevetett Harry.

Na jó, eleget hallottam. Dühösen lecsörtettem a konyhába és kiittam egy üveg vodkát. Az ízét meg lehet szokni, csak be akartam rugni. Liam egy szót sem szólt. De miért? Mi elvileg legjobb barátok voltunk, nem kellett volna ezt hagynia!

Dylan és Abby is totál részeg és valakivel ki akarom beszélni ezeket a dolgokat. Majd talán holnap, ha Abby kijózanodik.

- Heló Kim! - jajj ne, itt van Harry. Semmi kedvem sincs most ehhez, ráadásul már érzem a hatását annak a pár üveg vodkának!

- Heló. - köszöntem unottan. Pókerarc, pókerarc, pókerarc! - Mit keresel te itt? Azt hittem még üvegeztek.

- Volt... Egy kis megbeszélni valónk. - aha, megbeszélnivaló... Aminek történetesen fültanúja voltam! Mond, te teljesen hülyének nézel?!

- Aha, értem. - mondtam. Hálát adok az istennek, amiért a gondolataim bent is maradtak a fejemben és nem mondtam ki egyiket sem. - Én most hazamegyek. Szia! - mondtam.

- Várj, ne vigyelek haza? - kiabálta utánam.

- Te ittál, majd hazamegyek taxival! - mondtam túlüvöltve a zenét.

Dobtam egy SMS-t Abby-nek, hogy ne keressenek, mert hazamentem. Azért nem mondtam neki, mert részeg és úgyis elfelejtené, az SMS meg megmarad.

Mire kiértem, a taxi már várt rám a ház előtt. Gyorsan ledaráltam neki a címet, majd vártam, hogy hazaérjek.

Fél óra múlva haza is értem. A lakáson sötétség uralkodott, aminek hála felbuktam egy méretes táskán. Káromkodások közepette álltam fel és kapcsoltam fel a villanyt. Bőröndök és sporttáskák tömkelege fogadott az előszobában. Nem sokkal később meg is érkezett a gazdája felvont szemöldökkel.

- Te? Azt hittem kettő előtt nem érsz haza. - mondta Tony és letette az utolsó sporttáskát.

- Igen, de te hova készülsz? - néztem szét csodálkozva.

- Haza. - jött a válasz.

- De hát itthon vagyunk. - értetlenkedtem továbbra, mire a bátyám kinevetett.

- Spanyolországba.

- Minek mennél te vissza oda?

- Elegem van Londonból. Adelaide nénikénkhez költözök.

- És most indulsz? - néztem rá csalódottan.

- Igen. - húzott magához. - Szeretlek, vigyázz magadra. - mondta és kihordta a táskáit.

- Én is szeretlek. - mondtam és végignéztem ahogy elhagyja az utcát. Hát, nem tudom mi ütött belé, de hiányozni fog.

Felmentem a szobámba, lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Sehogy nem jött álom a szememre. Egész éjszaka a fogadáson kattogott az agyam és azon, hogy Liam miért nem szólt egy szót se. Vissza akarom kapni a barátomat. Sőt, nem is. Azt a Liamet akarom visszakapni, akit általánosban megismertem és akivel olyan jó barátok voltunk. De aztán ő feljött gimibe és Harry-ék teljesen megváltoztatták. Én csak egy évvel később láthattam mert én fiatalabb vagyok nála, de nem azt a Liamet láttam újra, aki általánosban volt.

Sokáig forgolódtam, de végül fél öt körül sikerült elaludnom.