04. Még egy buli belefér!

Visszacsúsztattam a telefonomat a farzsebembe és visszafordulva a suli felé vettem az irányt. A kapuhoz érve leugrottam Sky-ról és a kezembe vettem a kantárt. Nem sokat kellett várnom Dylanre, 10 perc múlva már kint is volt Hope és Abby társaságában.
- Helló lógós. - köszöntött kuncogva Abby. - És helló Sky. - lépett oda a lovamhoz és megsimogatta.
- Szóval, akkor mehetünk a Starbucksba, ahogy tegnap megbeszéltük? - nézett ránk Dylan.
- Ugye nem gondoltad, hogy én lóval fogok odamenni? - kérdeztem, közben a szám sarkában ott bújkált egy apró mosoly.
- Én meg nem akarom cipelni a táskámat. - szólt közbe Hope és Abby is egyetértően bólintott.
- Oké, akkor tegyétek le a táskát és egy óra múlva Kimnél találkozunk. - ajánlotta Dylan. A lányok rábólintottak és így szétváltunk. Hope Abby-vel ment, Dylan meg jött velem. Végignevetgéltük az utat és megkérdeztem Dylantől, hogy velem jön-e, amikor nem fordult be az utcájába. Ő csak zavartan vigyorgott rám és nekem egyből leesett a tantusz.
- Mond, ebben a hónapban hányszor hagytad el a lakáskulcsodat? - próbáltam visszafolytani egy nevetést, ami többé-kevésbé sikerült.
- Csak egyszer. - mondta és látván hitetlen pillantásaimat, kijavította magát - Na jó, talán háromszor.
- Ügyes vagy. - nevettem - Felülünk? - mutattam hátra a hüvelykujjammal Sky-ra. Hátranézett, majd egy kis hezitálás után megrázta a fejét. - Oh, nem tudtam, hogy lóiszonyos vagy. - kuncogtam.
- É...én nem vagyok lóiszonyos. Csak, most jó sétálni. - mentegetőzött.
- Aha... - néztem rá vigyorogva - Úgy emlékszem, hogy negyed órája még azt mondtad, hogy Mr. Trainor nagyon lefárasztott titeket és hazáig még húsz perc az út gyalog. De hát ha kínozni akarod a lábaidat, hát legyen. Én nem szólok bele. - néztem rémült arcát vigyorogva - Ja és, a Starbuckba is gyalog fogunk menni. - súgtam a fülébe.
- Üljünk fel! - vágta rá azonnal és hátrafordult Sky-hoz. Felpattantam és mivel láttam, hogy Dylan nem tud mit kezdeni, kivettem a jobb lábamat a kengyelből, mire odanézett, majd rám.
- Jajj, ne félj már! Gyere! - kuncogtam és vártam, hogy felüljön. De miután még mindig tehetetlenül bámulta a kengyelt folytattam. - Sky sem fog örökké várni. Ha nem ülsz fel, akkor sétálhatunk.
- Jó, oké, ülök már. - mondta és beledugta a jobb lábát a kengyelbe, majd felhúzta magát ülő helyzetbe. Kivette a lábát mire egy kuncogás kíséretében beledugtam az enyémet.
- Én a helyedben kapaszkodnék. - mondtam, mire hirtelen megindultunk ezzel a szívbajt hozva Dylan-re, aki gyorsan vette a lapot és átölelte a derekamat. Más esetben biztos zavarba jöttem volna, de mivel Dylan a legjobb barátom így csak nevetve vettem fel egy picivel gyorsabb tempót.

- Ne mond, hogy még nem ültél lovon. - nevettem, miközben bevezettem Sky-t a boxába.
- Oké, akkor nem mondom. - mosolygott Dylan a box ajtajára könyökölve. - Ha még ma kész leszel, akkor bemehetnénk, mert a lányok mindjárt itt vannak. - mondta, mire kapott tőlem egy szúrós pillatnást. Gyorsan visszaraktam a nyerget és a kantárt a helyére, majd beindultunk Dylannel a házba.
- Kérsz forrócsokit? - kiabáltam ki a konyhából.
- Úgy emlékszem, épp kávézni megyünk! - kiabált vissza Dylan.
- Jó, akkor ezt nemnek veszem. - mondtam és kinyitottam az ajtót, mert időközben csöngettek.
- Sziasztok lányok! - öleltem meg őket egyesével. Nem mintha egy órája találkoztunk volna.
- Kim nem hiszem, hogy mehetünk Starbucksba. Anya arra jött haza a munkából és zárva volt. - tájékoztatott minket Abby. Dylan először rá nézett, majd rám.
- Szóval Kim, él még a forrócsoki ajánlatod?
- Most meg már kellene, mi? - mosolyogva ráztam a fejem és elindultam a konyhába. Felraktam a vizet forrni, addig négy bögrébe kiöntöttem a forrócsoki port. Tíz perc múlva felforrt a víz és beleöntöttem a bögrékbe, majd elkevertem a port. Mindre nyomtam tejszínhabot, szórtam rájuk egy kis fahéjat és tettem rájuk egy-egy mályvacukrot. A bögréket ráraktam egy tálcára, bevittem és leraktam az asztalra.
- Hope, nagyon csendes vagy. Történt valami? - kérdeztem a barna lányt.
- Hát, ami azt illeti, igen. - tette le a bögréjét. - Apukám New Yorkban kapott állást és holnap után hajnalban indulunk. - mondta halkan.
- Mi? Amerikában? - értetlenkedett Abby. - Viszont, ha két nap múlva mentek, akkor még egy buli belefér! - állt fel. Hope tiltakozni akart, de a szőke lány leintette. - Nincs kifogás, ez lenne az utolsó bulink együtt és ki tudja mikor jöttök haza, szóval ez kötelező! - mondta kettőnknek, mire Dylan a kanapé végén kuncogni kezdett. - Rád is vonatkozik Dylan! - mutatott a fiúra egy szúrós pillantás kíséretében.
- Nem, nekem dolgo... - kezdte.
- Dylan! - folytottuk belé a szót egyszerre.
- Jó, nyertetek! - adta fel.

Nagyon elbeszélgettük a délutánt. Már a szüleim és a bátyám is hazaért. Elmostam a bögréket, letusoltam és aludni tértem.

*Másnap*

Beléptem az iskola kapun és egy hatalmas tömeget pillantottam meg. El sem hiszem, ezek már korán reggel balhéznak?
Odamentem és előrefurakodtam. Az "embergyűrű" közepén Avery és Nick állt, egymástól tisztes távolságban. Avery háta mögött álltam, szóval Nick szemben volt velem. Amint meglátott rgy segélykérő pillantást vetett felém. Sok harmadikos barátom van és Nick és közéjük tartozott, így nem hagyhattam cserben. Avery-t meg kifejezetten utálom, szóval ez a nap is tökéletesen fog indulni. Beszólhatok annak, akit a legjobban utálok. A következmények meg nem érdekelnek, meg tudom védeni magam.
Szétnéztem és megláttam Harry-éket. Szuper, ez pont kapóra jön.
- ...minden srác egyforma! - sipította Avery. Itt az alkalom!
- Talán nem kellett volna mindet kipróbálni! - vetettem oda gúnyosan. Az összes fiú "hú"-zni kezdett, kivéve Liam, aki felvont szemöldökkel figyelt.
- Hogy mit mondtál? - fordult felém színpadiasan a Drámakirálynő.
- Jól hallottad! - fontam keresztbe a mellkasom előtt a kezem. - Honnan tudnád, hogy minden pasi egyforma, ha nem próbáltad volna ki az összeset?
- Hát Avery, most burkoltan le lettél kurvázva. - nevetett az egyik srác.
- Én nem ezt mondtam. Értsd ahogy akarod, de én itt befejeztem. - mondtam és megfordultam.
- Te sem vagy jobb egy szánalmas ribancnál. Meg tudom érteni, hogy Luke megcsalt! - kiabálta utánam gúnyosan. Nem kenyerem a verekedés, de ezt nem fogom csak úgy elengedni a fülem mellett. Visszafordultam és izomból felpofoztam. Jujj, ennek tuti nyoma marad.
Liam már tátott szájjal nézett minket. Avery hisztisen nyávogott még egy sort, majd elment félrelökve pár embert. Néhány perc múlva mindenki felszívódott, csak Liam jött oda hozzám.
- Mi van veled Bell? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Nem értem mire gondolsz. - értetlenkedtem. - Eddig meg még kurvára nem érdekeltelek. - suttogtam, reménykedve, hogy nem hallotta meg.
- Megváltoztál. - mondta.
- Te is, Payno! - vetettem oda és otthagytam. Nem kérdezett rá, szóval nem hallotta meg amit suttogtam.