01. "Fantasztikus" első nap

Már napra készen vártam a kocsinál Tony-t. Reggel egy fehér blúzt és egy fekete csőszoknyát vettem fel a fekete magassarkúmmal. Évnyitó lesz, úgyhogy ki kell öltözni. Barna hajamat kontyba fogtam és felvittem egy minimális sminket.

- Nem tán' Harry miatt öltöztél ki ennyire? - nézett végig rajtam a bátyám.

- Nem! Évnyitó lesz a suliban és hagyjál már Harry-vel!

- Hát jó. Menjünk, el ne késs.

Ültünk a padon az iskola udvarban, amikor Sofi jött oda hozzánk.

- Kim, Luke keres.

- Ha Luke akar valamit, akkor majd szépen idejön! - szólalt meg előttem Hope.

- De azt mondta, hogy fontos.

- Jó, megyek! - sóhajtottam és felálltam. Szépen ráérősen mentem, hátha a csengő megállít. De nagy sajnálatomra nem tette, úgyhogy kénytelen voltam beszélni Luke-al. Hát, még jó hogy nem vagyunk osztálytársak.

- Azt mondták, beszélni akarsz velem! - tértem egyből a lényegre, mikor Dylan elment.

- Szükségem van rád, Kim. - nézett a szemembe.

- Kirakott a csajod? - tettem csípőre a kezem és gúnyosan elvigyorodtam. - Amikor meg nekem volt szükségem rád, te hol voltál? Elcseszted, mint minden mást.

- De... Mostmár itt vagyok.

- Csakhogy már nem kellesz. Nézz szét, rengeteg helyes, jófej srác van még ebben a retkes iskolában. Nem Te vagy az egyetlen. Simán találok mást magamnak! - köptem oda és visszaindultam a lányokhoz.

- Kit? Harry-t? Őt nem érdekled! Átnéz rajtad! - kiabált utánam.

- Tudod mit? Menj a francba Luke Carter! - motyogtam úgy, hogy tisztán hallja. Szavai egy-egy késszúrásként értek. Hogy mondhatott ilyet? Szeretett ez egyáltalán, vagy csak kihasznált mint a többit? Már nem is érdekel!

Becsöngettek és elkezdődött az évnyitó ünnepség. Egy hosszú, nagyon hosszú monológ után az igazgató kimondta azokat a szavakat, amelyektől a legjobban rettegtem.

- Ezennel a 2015/16-os tanévet megnyitom! - szólt a mikrofonba. Szuper!

Minden osztály bevonult a saját termébe. Kiosztották a tankönyveket, lediktálták az órarendet és elmondták, hogy a héten már tanulunk. Nagyban nyomkodtam a telefonomat, amikor az osztályfőnök hozzám kezdett beszélni. Felnéztem rá és beraktam a telefonomat a padba.

- Kimberly, ha befejeznéd a telefonozást, akkor elmondanám!

A mi osztályfőnökünk a legrendesebb tanár a gimiben, szóval nem vette volna el.

- Szóval, október végén lesz egy bál, mire szervezőket keresünk. Rád gondoltam, mint főszervező és még össze kéne hoznod egy 4-5 fős kis csapatot.

- Oké, vállalom. Mikorra kell a csapat?

- Akár most is jó, ha tudsz mondani pár embert.

- Oké, akkor legyen Hope, Abby, Sofi, Tori és, öhmm... Dylan. - választásomra az imént említett fiú kérdőn rám nézett. - Igen, Te! - mondtam neki. Dylannel általános óta jóban vagyunk, úgyhogy ez a kis közjáték poénból volt. Tekinthetem akár legjobb fiúbarátomnak, bár sokak szerint nem létezik fiú-lány barátság, mert előbb-utóbb az egyik fél többet fog érezni. Úgy gondolom hogy Dylan és én vagyunk az első példa arra, hogy igenis létezik. Legalábbis az én részemről, mert nem tudom, hogy Dylan hogy van vele. Remélem azért ő is ezen a véleményen van! Jó lenne belelátni az emberek fejébe. Jó, ez most kétértelmű volt, úgyhogy inkább úgy mondom, hogy jó lenne olvasni az emberek gondolataiban. Igen, ez határozottan jobban hangzik.

Kicsöngettek és a szekrényem felé vettem az irányt. Kinyitottam és megpróbáltam begyömöszölni a tankönyveket. Nagy "szerencsémre", az összes kiesett a szatyorból és a földön landolt.

- Ó, hogy az a... - nem akartam hangosan káromkodni, úgyhogy inkább elfolytottam magamban. Leguggoltam és a könyveimet kezdtem szedegetni amikor férfias kuncogást hallottam a hátam mögül.

- Ó, istenem. Csak ne Harry legyen! - gondoltam magamban.

Hátranéztem és persze, hogy Harry dőlt a szemközti szekrénysornak. Mert miért ne ő lenne? A legmenőbb harmadikos Harry Styles, aki egy oltári nagy bunkó és szabadidejében ügyetlen másodikos lányokat röhög ki.

Miután összeszedtem minden könyvemet és betuszkoltam a szekrénybe, egy jól irányzott és hangos csapással vágtam be a szekrény ajtaját, hogy éreztessem Harry-vel, hogy most itt nem kívánatos személy.

- Gyökér! - nevetett tovább.

- Húzz innen! - de minél lassabban!

A nem túl önbizalom építő megjegyzése eléggé fájt. Luke-nak igaza volt, nem érdeklem. Persze, miért pont én érdekelném, amikor a suli egész lányserege a lábai előtt hever. De nem csak azért, mert nagyon helyes, hanem mert ő a focicsapat kapitánya. Állítólag már  Ninával, a pompomlányok kapitányával is összeszűrte a levet. Remélem, hogy ez csak egy hülye pletyka. Mondjuk, ha igaz lenne se érdekelne, mert úgysem kaphatom meg ezt a bunkót. Azt hiszem ideje lemondanom róla. Azért Zayn sem csúnya. Jó, mondjuk a kis bandájukból egyik sem az. Sőt, a többi négy legalább nem ilyen bunkó. Ott van pl Liam, vagy Niall. Vagy még Louis. Á, Louis annyir nem jön be. Tulajdonképpen egyik sem annyira, mint Harry. Szóval, ilyen a reménytelen szerelem. Egyszer ezt is meg kell élni. De én nem csak reménytelen szerelmet akarok, én Harry-t akarom! Tudom már hogy férközhetnék a közelébe.

Kimentem a tornaterem melletti kis padhoz és ott találtam Harry kis csapatát. Lehet, hogy nem jó ötlet, de meg kell próbálni.

- Harry, - szóltam. Felém fordította a fejét és gúnyosan elvigyorodott.

- Hogy állsz a tankönyvekkel Kimi? - gúnyolódott. Rossz ötlet volt idejönni, érzem.

- Hallottam, hogy szoktatok énekelgetni és mivel én szervezem az októberi bált így... - kezdtem, miután elengedtem a fülem mellett az előbbi gúnyos megjegyzését.

- Te szervezed? - nevetett. - Még a könyveidet sem tudod elrakni a szekrényedbe, erre rád bízzák a bál szervezését? - nevetett hangosabban. Én miért az ilyenekbe tudok beleszeretni? Valaki mondja már meg nekem!

Eleget hallottam! Dühösen elsétáltam a fiúktól, közben kipislogtam egy-két könnycseppet a szememből. Hát, ebből nem lesz semmi én úgy érzem.

*Zayn Malik*

- Miért vagy vele ilyen bunkó? - kérdeztem Harry-től.

- Mert miért ne? - kérdezett vissza.

- Zavar, hogy Luke-al van együtt? - szólalt meg mellőlem Liam.

- Hagyjatok már! Ilyen vagyok és kész! Amúgy meg már nincsenek együtt, mert Luke megcsalta. - mondta és elment.

- Hát ennek meg mi a baja? - pattant fel Niall.

- Hagyjad, beleőrült a tudatba, hogy Avery Nicket választotta. - legyintettem mosolyogva.

*Kimberly Tompson*

- Kim! Kim, állj már meg! - jött utánam Bunkó Styles.

- Mi van?! - fordultam meg.

- Mit akartál?

- Meg akartalak titeket kérni, hogy lépjetek fel a bálon, de hát ha csak ilyen tudsz lenni, akkor inkább hagyjuk! - mondtam és faképnél hagytam. Tony az iskola kapujánál várt rám. Kivettem a szekrényemből a könyveimet és beültem Tony mellé a kocsiba.

- Mit beszéltetek Harryvel?

- Hagyjuk.

A hazavezető utat csendben tettük meg. Tony nem szereti, ha beszélek hozzá vezetés közben. Otthon lepakoltam az összes cuccomat és örömmel nyugtáztam, hogy ma semmi teendőm nincs. Negyed óra semmittevés után rám tört az unalom így hát Sky boksza felé vettem az irányt. Felnyergeltem és miután kivezettem a kertből, sétára indultam vele. Volt már egy megszokott útszakaszunk át a parkon, le a partra, mivel ott nem jár autó és viszonylag csendes. Nyáron a vízbe is be szoktunk menni. Csípőm együtt mozgott Sky-al. Imádtam lovagolni, főleg Sky-on. Imádom őt, mindennél jobban és sosem akarom elveszíteni. De tudom, hogy az a nap is el fog jönni előbb-utóbb. Remélem, hogy utóbb.

- Kim? - szólt egy ismerős hang.